Szomszédja Xiao Fo a különleges képződmények kertjében (K.Zs. Drölma) egy lábon áll, a semmi felett.
Hiányzó karja helye arany, Kína, Ai Weiwei, vagy talán a mi helyzetünkön elmélkedik és nevet.
Mitől értékes egy tárgy, vagy egy alkotás?
Egy névtől, kettőtől, látványtól, vagy tartalmi hatástól?
Az egyik falon egy valódi Picasso, de szignója alatt, dátummal ellátva valaki másé is látható.
Kinek az alkotása ez? Mit szignált az első és mit a másik?
A másikon oldalon két kép. Úgy néz ki mintha Tamara de Lempicka festette volna.
A „fejlett” társadalmak által sikeresnek tartott emberek imázsához hozzátartozik drága műtárgyak birtoklása is. A képre ragasztott megrendelő / értékelő blanketta a szellemi értéknek az anyagi értékrend státuszába való sülyedését jelzi. Megközelítésemben azt mondanám, hogy az ember, belső szellemi biztonságának elvesztését exkluzív házzal próbálja meg helyettesíteni, személyisége (lényegi) megvalósításának hiányát exkluzív autóval palástolja, szeretettel teli ember voltának demonstrálásaként exkluzív feleség, vagy / és az exkluzív szerető szolgál. Az imázs teljességéhez hozzátartozik a humanista kultúremberként való megjelenés is, aminek hiányát exkluzív műtárgyak , dizájnolt környezet és exkluzív ruhák leplezik. Az illúzió illúziója így majdnem teljes. A választható attribútumok listáján nem szerepel a szellemi függetlenség vagyis a szabadság mint igényelhető cél, – holott létezéséről és megvalósíthatóságáról tudunk – és megteremtése nagyobb perspektívát eredményez mint bármiféle társadalmi rang, vagy pozíció.
Egy alkotás esetében maga a (mű)-tárgy vagy a benne rejlő gondolat az értékesebb?
Státusz-szimbólumokat vásárolunk nagyban és kicsiben, elvárásoknak teszünk eleget,holott a Játéknak bármikor vége lehet (Game is over) …
Reklámszöveg megjelenítőn fut egy üzenet, amely magának az alkotásnak az elkészülési folyamatáról (is) szol, de a hangsúly mégis a létrejött felismerésen vagyis a radikális szemléletváltáson van. Ezt a szövegben is rögzített felismerést kínai és thai nyelven írt / festett kép formájában is elkészítettem (az utóbbi itt nincs kiállítva.)
A kínai változat angol nyelvű tacepaóval is ki van van egészítve. A szöveg mind három nyelven azonos, mégis a formai változások módosítóslag hatnak a tartalomra is.
„Gyávák vagytok. Rutinosan képeket gyártotok anélkül, hogy valamit meg akarnátok ismerni magatokból vagy a világból. Pazaroljátok az élet lehetőségét, pillanatnyi siker, gazdagság reményében. Önmagatok tetszetős frázisait ismételgetitek. Tudatlanságotok erőt kellene adjon, ismeretlen területre lépni, hogy akar tévedések árán is, megismerhessétek és feltárhassátok azt, ami személyes, de rejtve van előttetek, holott bennetek van. Ne féljetek hibázni. Inkább dadogjatok, mint folyékonyan hazudjatok. A játéknak vége. (részlet)
America Settlement (Amerika lakópark) melyet Magyar lakóparknak is lehetne nevezni.
Autóutakon használt sárga fényvisszaverő táblán relief nyomással készült lakás alaprajz látható. A lakás felfogható a tudat otthonának is. A kijárat kialakítása személyes feladat.
Az Egyet fizet kettőt kap képsorozat nem csak politika szemszögéből közelíthető meg.
Ezzel a hétköznapi reklám szlogen- valamint a hozzákapcsolt kép- segítségével apró impulzus születhet, belátásra.
Bár a képeken keresztül konkrétan is rámutatok világunkban játszódó nemzetek és vallások közötti ellentétekre, de ugyanez a tolerancia és elfogadás hiányból fakadó konfliktus játszódik napjainkban, személyes környezetünkben, illetve meg összetettebb módon mi magunkban is. A felismert indulat kezelésére felajánlom gondolati megközelítésként Európai XX-XXI század c. munkámat, amely az európai országok konfliktusaira reflektál.
Van kép, nincs baj.
De ugyanazon a képen azt is mondom Nincs kép nincs baj.
Ez az ellentmondásosnak tűnő állítás a valóság része (Walóság). A tartalom, mindenki számára mást jelent, ugyanakkor a folyamatos külső, belső, anyagi , fizikai valamint szellemi változás is mindenki számára , mindig érvényben marad.
A képek különböző helyeken, különböző sorrendben elhelyezve mást és mást jelentenek.
Szintúgy mint az itt leírt szavak.
Sziráki Endrével készített közös munkánknak adott cím lett a névadója ennek a kiállításnak. A képet nem kommentálom részleteiben, csupán megfordítottan idézem Andrási Gábor írásának címét, Stratégia helyett Haiku.
SI-LA-GI