Abban az időben, mikor ezt a képet letöltöttem a laptopomra, úton az egyetem felé minden nap a berlini krematórium mellett bicikliztem el, amely mellesleg a német főváros egyik legszebb kortárs épülete. A hatalmas kapu előtt, amelyen szintén azért lépnek be az emberek, hogy kiléphessenek, nem lehetett nem megállni, egy percre megnézni, száll-e éppen a füst a kéményből vagy sem. A lekanyarodást jelző tábla, ahol következetesen nem kanyarodtam le, hanem mentem mindennapi teendőimet intézni, a krematórium gazdasági bejárata felé irányított volna.
A bankautomata és az a talán meglepő tény, hogy egy temetkezési intézmény is rendelkezik költségvetéssel és adóügyi elszámolással, arra indított, hogy egy kiállítás erejéig összegyűjtsem azokat a munkáimat, amelyeket a pénz ihletett, az a pénz, amely olyan erősen meghatározza életünket belépéstől kilépésig.
Lénárd Anna