Sosem létezett étvágyerjesztő gyümölcsök, egymástól idegen kultúrák utópiákat idéző összefonódásai… Ördög Noémi átszőtt intellektuális szürrealizmusának új sorozatát mutatja be a Nagyházi Contemporary Galéria.
A Bécsben és Budapesten egyaránt élő és alkotó magyar festőnő alkotásaira jellemző klasszikus festészeti-formai tökéletesség ezúttal is párhuzamosan hívják ki ösztöneink és elménk reflexeit. A Magyarországon és nemzetközi tárlatokon díjak sorát nyerő, a barokk kor imádott portréit posztmodern ikonná változtató kompozíciói után Ördög Noéminél egy újabb klasszikus műfaj kerül terítékre – ezúttal szó szerint.
A szinte megnyugtatóan hullámzó mélytengeri kékség előtt a 17. század holland mesterműveit idéző olyan gyümölcsök, növényi formák halmait látjuk, amelyek egyszerre keltik fel a legelemibb emberi vágyakat, hiszen a gyümölcs sosem pusztán az étkezés megtestesítője. Az absztrakció határait súroló lendületes színek és formák azonban nem csendéletek, modelljeik sosem léteztek, az alkotói képzelet és a művészeti technika egyik mércéje már az ókor óta, hogy képes becsapni az elmét. Vágyaink és rögeszméink között vékony a határ, és ugyanúgy valósnak hisszük őket, mint ahogy szinte beleharapnánk Noémi képeinek gyümölcseibe.
Hasonlóan játszik a néző vizuális prekoncepcióival a kiállítás másik sorozata, itt azonban egy organikusan összefonódó, természetközeliként is rituálisan merev maszkokat viselő alakokat látunk, a reneszánsz óta kedvelt „kettős portrék” parafrázisait. A szinte rituálisan merev maszkok, egzotikus ékszerek, körülöttük fonódó növények esetében hiába is próbáljuk felismerni a konkrét „ősi” vagy „távoli” civilizációt. Az Ördög Noémi által felhasznált források, köztük van afrikai és japán is, olyan mitológiai egységet mutatnak, amely így sosem jöhetett volna létre – csak most épp azzal a rögeszmével játszik, hogy ez is a valóság.