1986-ban ok nélkül, szinte automatikusan eldöntöttem, hogy a nyilvánvaló körülmények ellenére túlértékelem a Stúdió Galéria-beli kiállításomat, úgy tekintek rá, mint aminek későbbi fontossága lesz. Egy későbbi alkalomra szolgáló viszonyítási pontot akartam, és ezért megpróbáltam, a kivitelezhető maximális jelzést leadni a jelenből. Mintha valami miatt pont ott és akkor, 1986-ban, a pangás közepette, a második nyilvánosságból az első perifériájára látogatva, a maximumot kellene nyújtani. Ezt nem tudtam másképp elképzelni, mint a maximális különbözőséget a jelentől, igyekeztem belesűríteni mindazt, amit nem tudok, azt, ami a legérdekesebb lehet a múltból a jövőnek. Az érdekelt, hogy meddig lehet elmenni a jelentol való eltérésben.
(És arra sincs garancia, hogy ez nem marad meg eltérésnek a jövőben is. A jelentés-kihelyezés olyan, mint az űrszemét: beláthatatlan ideig kering a világűrben, mielőtt felfedezik, és akkor sem feltétlenül tudnak vele mit kezdeni.)
Sugár János, Erőss Nikolett