Az Október a közéleti és a személyes összefonódására fókuszál, különös figyelemmel a női nézőpontokra. A történeti és kortárs pozíciók párbeszéde ezeket a kapcsolódásokat hangsúlyozza. A világszerte éleződő erőszak és a közvetlen környezetünkben zajló háború egyre több művészt szólaltat meg. Sokan közülük – más kulturális dolgozókkal összefogva – nehéz körülmények között is fenntartják a kreatív ellenállást, gyakran az elhallgattatásukra irányuló kísérletek közepette.
Az Október különböző identitások és pozíciók felől mutat rá az egyenlőtlenségekre és a belső élmények–közös történelmek közti kapcsolódások törékenységére. A kiállítás személyes történeteket és emlékezeteket, a túlélés és ellenállás formáit kapcsolja össze, miközben megmutatja a háború tartós hatásait: a kegyetlenségekkel és nélkülözéssel terhelt évek nyomait archívumként őrző tájakat és testeket. A művészeti munka itt megfigyelés és dokumentáció, megküzdés és ellenállás: radikális gondolati tett, csendes tanúságtétel, cselekvésre ösztönző gesztus.
A kiállítás a maga szerény lehetőségeivel tiszteleg Käthe Kollwitz (1867–1945) német grafikusművész és szobrász életműve előtt, amelynek központi témái a társadalmi érdekérvényesítés és a háborúellenes kiállásá voltak, amely mind a társadalmi érdekérvényesítést, mind a háborúellenességet tekintve nem vesztett érvényéből. Kollwitz metszetein és rajzain radikális empátiával ábrázolta a munkásosztály és a városi szegények – különösen a peremhelyzetű nők – mindennapi küzdelmeit: az éhezést, betegséget, gyermekhalált és a háborús erőszakot. Társadalmi igazságosság iránti rendíthetetlen elkötelezettsége művészetét a kiállítás vizsgálódásának meghatározó kiindulópontjává teszi.
Páldi Lívia