A társadalmi kommunikáció általános válságának és krízis-állapotok állandósulásának következményeként radikális változás következett be Nemes Csaba munkájában az utóbbi időszakban, hisz a kortárs kérdésekre közvetlenebb formában reagáló művei megvitatásának esélye jelentősen csökkent. A művészet és a művész-szerep újrameghatározásának igényét kiváltó helyzet szükségessé tette egyúttal a festmény státuszának felülvizsgálatát is, többek között olyan kérdéseket felvetve, mint mi vezethet párbeszédre vagy hogyan biztosíthat autonómiát a vászon mint felület.
Az elemzés folyamatában Nemes számára számos alkotó munkája és gondolkodásmódja jelentett inspirációt. A jelenben többek között a „provisional painting” és a „new casual” kifejezéssel jelölt irányzatok alkotói. Ám pályája kezdetétől jelenlévő hatás Jasper Johns-é. Ő Edward Munch Az óra és az ágy között című önarcképén megjelenő absztrakt textil-mintáját saját műveibe átemelve a festmény felületét kitöltő, végtelen mintázattá, egy teljes sorozatot meghatározó fő témává alakította azt.
Emellett meghatározóvá vált a ’60-as évek elején alakult, s 1971-ig aktív francia Supports/Surfaces művészcsoport hatása, akiknek a tevékenységében a festészet — Althusser szellemében — a megismerés eszközeként és tapasztalat tárgyaként jelent meg, s főképp azt a kérdést érintette, hogyan maradhat a festés politikailag érvényes kritikai praxis.
Ahogy azt is érintette, hogyan lehet az alkotás folyamata és általánosan a művészi tevékenység szabad. A Supports/Surfaces a festményt mint „valódi tárgyat” dekonstruálta, alapelemeire bontva — alap (vakkeret), felület (vászon), szín/festék — kezelte önálló műként. Az ismétlődő absztrakt formák, vonalhálók ritmusa, játékossága, a végtelenség érzetét keltő felületek s radikális redukció meghatározó munkájukban.
Nemes Csaba legutóbbi munkáiban ez utóbbi attitűd, formák és kísérleti szellem úgy jelennek meg, hogy korábbi tevékenységének több szempontból következetes, tudatos folytatója marad. Grayscale, azaz Szürkeskála-sorozatában figurálisan megfestett, társadalmi kérdésekhez közvetlenül kapcsolódó műveinek témái mellett absztrakt elemekből épülők is jelen vannak. A korábban az Apja neve-sorozatban a dokumentációra, a fekete-fehér fotóra utaló színhasználat itt a széles színspektrumról való lemondás radikális gesztusa, amelynek hiánya a festmény és a festészet mibenlétének kérdését veti fel.
Egy másik, intenzív színeket használó új sorozata címe a Range kifejezés által is a festmény tárgyi dimenzióinak alakításárára kérdez rá. Egyúttal az alkotás stratégiájára és a befogadás szellemi dinamikájára is. Az angol szó jelentésrétegei a vonzerő, érdeklődési kör, tér, kiterjedés, irány, skála, választék, sorozat, (ható)távolság, horderő- szavakkal visszaadhatók, amelyek nemcsak általában utalnak művészeti folyamatokra, hanem egyúttal a Nemes szemléletében és gyakorlatában bekövetkezett változásokra is.
A síkok, vonalak, jelek és impulzív ecsetvonások struktúráiból kialakított nonfiguratív képek — egyrészt a végtelen felület és tér érzékeltetői, másrészt a festés érzéki, örömteli folyamatának játékossága, ritmusa és dinamikája válik átélhetővé általuk közvetlen formában — nyelvi, narratív struktúrák közvetítő szerepét szükségtelenné téve. „Emancipatorikus és demokratikus absztrakció”-t megvalósítva (Zemlényi-Kovács Barnabás kifejezésével) mind a művész, mind a mű befogadója számára, ezáltal a festészet új horizontját felvázolva.
Pilinger Erzsébet