Pásztor Gábor a magyar grafika 1945 után fellépő „nagy generációjának” kiemelkedő alkotója volt. Tevékenysége nagyrészt a nyomtatott grafika területéhez kötődött, azon belül is, a litográfia egyik legkiválóbb hazai mesterévé vált. A művészi grafika területén felvetett képi problémákat később különféle új médiumokban, fotó, fotogram, elektrográfiák révén gondolta tovább.
Művészete a hatvanas évek derekától elevenen reflektált az aktuális kortárs képi törekvésekre, a szürrealizmustól a pop arton és absztrakción át a posztmodernig ívelő, jól elkülönülő stiláris szakaszok ellenére, életműve megőrizte belső egységét.
Folyamatos megújulását pedagógiai gyakorlata is ösztönözte, tanárként aligha túlbecsülhető hatást gyakorolt a fiatalabb grafikus nemzedékre, amelynek több mint négy évtizeden át volt mestere. Szakmai elismertségét mi sem jelzi jobban, minthogy ő az egyedüli, aki két alkalommal is megkapta a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját.
Kiállításunk az életmű teljes áttekintését nyújtja, középpontban Pásztor technikailag virtuóz szerepes önarcképeivel és torzított aktjaival. Emellett láthatunk válogatást a hatvanas években készült Madách- és Babits-illusztrációiból, a pop art hatását mutató képeiből, organikus absztrakt színes grafikáiból és az életmű végén készült, kísérleti fotogrammokból és elektrográfiákból.