Eperjesi Ágnes három új, egymással összefüggő sorozatot állít ki 2004 tavaszán,
a tömegkultúra hordalékából merítve. A kArton galériában bemutatásra kerülő
munkái egy családi történet és a női létforma különböző szerepmodelljeit keltik életre.
Eperjesi a különböző kereskedelemi termékek csomagolásain levő nőábrázolásokból
indul ki, melyek egyfajta vetületét adják a társadalom nőkről alkotott képének.
A termékek csomagolásain elhelyezett grafikák, piktogramok a kontrolláltabb
verbális kommunikáció és a közbeszéd szintjén manapság kevésbé szembetűnő,
de még mindig létező sztereotípiákat mutatják. Ezeket a sztereotípiákat átformálja,
vagy méginkább játékba hozza azáltal, hogy önarcképként határozza meg őket.
E gesztus révén hirtelen olyan világban találjuk magunkat, melynek alapsémái
mindannyiunk számára otthonosan ismerősek, a képek és a képaláírások mégis
egy talányos, személytelen emlékezés mentén rendelődnek egymáshoz. Testre
szabott történetek rajzolódónak ki előttünk más és más testre szabva, és a képek
úgy követik egymást, mint egy félig ismerős nyelv ragozási mintái. Mire a kiálltást
végignézzük, egy kicsit megtanuljuk az életünket.
A negatívba forgatás Eperjesi esetében is eltávolít a realitástól, s a mentális szférában zajló folyamatokat
teszi láthatóvá, jelesül az identifikáció folyamatának finom működését. Az Önarcképeken
a kép és a szöveg viszonya megfelel a negatív-pozitív átforgatásnak; a szöveg hol
opponálja a kép által megidézett illúziót, hol rálicitál arra, hol pedig felmutatja a
külsőleg közvetített szerepmodellekkel való azonosulás fázisait, s olykor még a
gépezet meghibásodását, a dilemmákat, hárításokat is láthatóvá teszi, miközben
körbejárja a női lét legtriviálisabb terrénumait. – írja András Edit a Melyik az igazi?
című kiállítás bevezetőjében. Ez utóbbi, a kArtonban látható Önarckép-szeletek
pár-kiállítása, ahol Eperjesi Ágnes különböző férfitípusokkal ismertet meg bennünket,
március 26-ig tekinthető meg a Vintage Galériában.