…Festményein az elemi gesztusok nem öncélúan lüktetnek, élnek, virulnak, de a sugárzó összkép megigézően delejes szeretetlakomájában egyesülnek. Alkotónk azt festi, amit lát, ami előtte van, de micsoda felturbózott energiával, felszabadító erővel, feltüzelt elánnal, valóságmámorban úszó, felemelő életösztönnel! Ilyen, a dologi létezést és a természeti látványt elemeire bontó, s azt egy magasabb szinten mégis összeszövő tobzódásra csak a ’60as évek magyar szürnaturalistái voltak képesek. Meg Van Gogh embertermészetű napraforgói, Monet édenkerti tavirózsái és vízililiomai, Tornyai János alföldi földég impressziói, valamint színekben ázó szobabelsői és műtermei, Pirk János sziporkázó mezőfutamai, csendéletei, magvetői, kapálói, krumpliszedői, kertásói, kaszakalapálói, Ujházi Péter helyekhez, településekhez kötődő, villódzó évszakbenyomásai, Pinke Miklós koloritokban úszó pákozdi, gánti táj és belső birtokképei, illetve Anselm Kiefer tapinthatóvá materializált érzéki földlátomásai…
Novotny Tihamér