Rohrböck képei a városi vadon jellegzetes, élettel teli hirdetési felületeit idézik. Munkáin a plakátok és graffitik vizualitása keveredik az avantgárd képzőművészeti előképek és a kortárs urbánus lét világával.
A művész legújabb, Ripped sorozatának festményei első ránézésre absztrakt benyomást keltenek, majd közelebb lépve felismerjük a figurális elemek sokaságát és a hozzájuk kapcsolódó narratívát, azonban a teljes történetet elrejti a roncsolt felszín. Mintha egy olyan könyv lenne előttünk, amelynek lapjai szervesen egymáshoz tapadtak és már lehetetlen elolvasni az eredeti szöveget. A történet a művész által kedvelt japán képregények oldalaiból épül, amelynek téglái közül organikus gesztusok, szakadások és firkavirágok törnek elő, hangsúlyozva a sorok között rejlő mondandót.
Az európai ember számára a távolkeleti képi világ és szöveg egzotikumát fokozza az olvasás szokatlan iránya. A jobbról balra haladást azonban megtörik az ellentétesen futó graffitik, amelyek a képregényekben szereplő hangutánzó szavak – BOOM!, ROARR!, SPLASH!! – tolakodó tipográfiájával rokonszenveznek (BNW és Hommage sorozat). A művész megtépázott meséinek hiányzó részleteit pótolni szeretnénk, miképpen a firkák helyenként megszakított vonalait is folytatnánk. Afféle belső restaurálási kényszert érzünk, melyet egy befejezetlen kirakós játék esetében is.
A képek azonban azt a romantikus hozzáállást közvetítik, amely szerint egy rom sokszor pompásabb élményt nyújt, mint egy hibátlan épület, ahogy egy sérült szobor néha teljesebb, mint az ép. A graffitiseket irritáló steril, néma felületekkel szemben egy lepusztult, meggyötört fal az igazságot hirdeti, mert az elkerületetlen változásról és elmúlásról beszél. Mindezt viszont élettől duzzadó dallamban teszi, melyben az elhagyatott épületeket visszahódító természet szólamát kánonszerűen ismétlik a falfirkák.
A mai romokat a zavartalanul festhető felületek után kutató graffitisek fedezték fel, jóval az urbex (urban exploring) megjelenése előtt. Kézjegyeik így hozzátartoznak a modern romélmény esztétikájához. Miként néhány száz éve észrevették a romokban való gyönyörködés lehetőségét, napjainkra elterjedt az elmúlás ünneplése. Rohrböck képei – ahogy a minket körülvevő környezet – mozgásban vannak, s egy olyan folyamatnak állítanak emléket, amely során az egymásra halmozódott egyéni rétegek természetes zajként zengik a háttérben működő egyetemes mechanizmus ritmusát.
Bencs Dániel