Alapvetően a környezetem eseményei és látványai érdekelnek. Általában mellőzöm a nagyon látványos jeleneteket, a közvetlen üzeneteket és a direkt szimbolikus tartalmat. Azt a szépséget szeretném megmutatni, ami a látszólag triviálisban és hétköznapiban látható.
Képeim felépítésében gyakran alkalmazom a különböző perspektivikus megoldásokat. A centrális perspektíva keveredik minimalista megközelítésekkel és egyéb látószögekkel, így adott esetben különböző horizontok keletkeznek a képen. Kísérletezem a különféle szemszögekkel, tehát a kiindulási pont egy megszerkesztett kompozíció. Gyakran átfestem a képeimet, a perspektíva is megváltozhat az utolsó pillanatban így megőrizve a festészetem spontaneitását.
2008-ban voltam egy besztercebányai művésztelepen, ahol a szálláshelyünk focipályákkal volt körülvéve és ez a környezet indította el a focipálya sorozatomat, amely azóta tart. Képeim kiindulási pontja máig főleg azok a fényképek, amelyek akkoriban ott készültek. Leginkább a focipálya geometrikus vonalhálójának szerkezete és annak a környezetével való kapcsolta foglalkoztat, és az emberek is érdekelnek: a meccs nézői, a focisták játék helyzetben, a fiatal focisták tréning közben. Elsősorban a kisebb városok és községek focipályai, nem a nagy stadionok foglalkoztatnak, mivel a képeimen leginkább a közösség érdekel – nem a professzionális foci.
Képeimnek rendszerint nincsen előre megfogalmazott, vagy kijelölt tartalmi része. A kiválasztásnál ösztönösen vonzódom az adott látványhoz; tehát egy akár csak áttételesen is jelen lévő képi tartalom csak a képeken keresztül nyilvánul meg. Ennek megfelelően a képeim értelmezését – ha erre szükség van – a nézőre bízom.
Nemere Réka