Papíron

A Deák Erika Galéria kiállításán 18 művész papírmunkáiból válogattunk. Személyes történetek, naplórészletek, fiókok aljából előkerülő elfelejtett emlékfoszlányok rajzolatai, képsorozatokká nőtt installációk terítik majd be a galéria falait.

Gyermekként az egyik első anyag, aminek segítségével gondolatainkat a külvilág felé kifejezhetjük, a papír. Eloször firkálgatunk, csak aztán tanulunk meg írni, de a papírhoz fűződő személyes viszony a felnőttkorra is megmarad.

A papír mint médium minden művésznek mást jelent. Ádám Zoltánnak például a papírra dolgozás egy különlegesen misztikus élmény, míg Bullás Józsefnek és Ghyczy Dénesnek sokkal inkább a papír gyors használhatósága fontos a különböző színvariációkhoz és a kísérletezéshez.

Moizer Zsuzsa legújabb ceruzarajzai egy nő belső életének naplórészletei. Érzéki és misztikus élményeket idéznek fel Alexander Tinei, Drozdik Orsolya, Swierkiewicz Róbert munkái is, miközben mindegyik személyes történetet mesél el. Hajdú Kinga és Ádám Zoltán is ekképp cselekszik, ám ők történeteiket a hagyományok és megszokások burkába helyezik. Szűcs Attila az emlékezés konkrét és elképzelt tereiről mesél játékos rajzain, miközben Fehér László alakja az idő, a tér és a történelem láthatatlan felületén jelenik meg.

Konkrét városi témákból, művészettörténeti utalásokból és utazási élményekből építkeznek Kupcsik Adrián és iski Kocsis Tibor képei, az IRWIN csoport akvarellje pedig, konceptuális munkásságukra jellemzően, önreflexiv. Pintér Gábor, Hitka Viktória rajzai játékosan oldottak, Bartha Sándor rajzai a karikatúrák izgalmas világát idézik. Magyarósi Éva nagyméretű munkája személyes, gyermekkori élményekből táplálkozik, míg Duliskovich Bazil asszociatív installációja lírai emlékfoszlányokból épül fel.