Paradigmatikus reláció

Kokesch Ádám műveinek kérdésfelvetése formák és funkciók egymáshoz-rendelhetőségéről szól. Tárgyai – kitéve a látogatók tapogatózó vizuális értelemadásának – leírják az így befutott pályájukat, vagyis nem törlik el teljesen eredetüket létrejöttük közben. A művész főként plexi-, valamint fa-alapú tárgyai és bemutatásuk módja is invokál egyfajta high-tech laboratóriumi helyzetet, funkciót.

Ám a formák és a hozzájuk kapcsolt jelek, valamint minőségek, a funkciót „csak” imitálják, céljuk nem az, hogy a kiállításlátogatók valóban elhiggyék azt, hogy a kiállított objektek valódi tudományos vizsgálatokra is képesek lennének. Kokesch tárgyainak tromple l’oeil faktorát általában saját kezűleg számolja fel, hiszen némely tárgyról képesek vagyunk megállapítani, hogy mi is volt, milyen funkcióval bírt mielőtt Kokesch műtermébe került volna.

Kondicionált látásunknak köszönhetően asszociálunk mégis egyfajta teremészettudományos kerethelyzetre. Szemünk bizonyos tanult formákhoz, bemutatási módokhoz automatikusan funkciót rendel. Ezen asszociációs mező felnyitásának kulcsa az, hogy egy tárgy formájában több funkció lehetősége – vagy legalábbis ennek részben desztillálható illúziója – rejlik.

Ebben a hozzárendelésben áll Kokesch Ádám – nem csak taktilis – laboratóriumi eljárása: egy új értelmezési tartományba helyezve, a korábbitól merőben eltérő funkció jelével látja el objektjeit. És itt nem is feltétlenül a konceptuális művészet talált tárgyakat mozgósító eljárásáról van szó. (bár kétségtelen, hogy a művész inspiráció-forrásai közé tartoznak a plasztik-hulladékok, csomagolóanyagok és a környezettudatos zöld-technológiák is).

Kokesch Ádám ennél sajátosabb módon gondolkodik a tárgyakról, hiszen így ír: „A tulajdonságokkal és nem identitással rendelkező tárgy, mintha a tulajdonságait rugalmasan tudná alkalmazni, holott csak imitálja a feladatot és ezzel együtt teljesítését is”. Kokesch a lehetséges jelentésképződés vizuális struktúráit kutatja – a tárgyakba kódolt potenciális érzékelhetőséget. A vizuális jelentés high-tech kamuflázsába csomagolt vázszerkezetét mutatja fel ezen a kiállításon is.

Kokesch tárgyait voltaképpen variábilis adatbázisként fogja föl. Már ha az adatbázist azonos minőségű struktúrák tárolására, lekérdezésére és szerkesztésére alkalmas eszköznek tekintjük. Az adatbázis elemeit képező tárgyak mobil jelentését a közöttük felállítható konnekciók, közös nevezők is hordozzák a kiállítóterekben.

Fenyvesi Áron