Szirtes több alkalommal használta már a fröcskölés gesztusát, ám leginkább festményein. Az utóbbi időkben a bőr vette át a vászon helyét, és az akció lenyomatát a művész saját testén rögzíti.
A festmény az emberre kerül, majd ez a rögzített kép – mozgó (videó), vagy statikus (akril, vászon) formában – „klasszikus helyzetbe ágyazva” találja meg végső formáját.
Szirtes akcionalista festészetében saját arcát állítja a középpontba, megalapozva a folyamatot, mely során az önarckép az őt vastagon, pasztózusan beterítő festékrétegek révén születik meg.
A kiállítás egy másik részét képezi egy installáció, amely a (meg- / el-)törés utáni állapot visszafordíthatatlan folyamatát tükrözi.