Vécsy Attila kiállított képein a távközlés hibáinak szétesettségében rejlő szépséget jeleníti meg. Egyfajta vizuális parabola-antenna-esztétika. Olykor-olykor, a TV képernyőjén feltűnő jel-tévedések sokasága elképesztő gyönyörűséggel kápráztatja el a szemet, az agyat. Megismételhetetlen „látomások”. Jövőbe pillantó „tudományos” fotók, az emberi kreativitásról, matematikáról, fizikáról, műholdas távközlésről.
A műveket szemlélőnek van bőven feladata, hiszen meg kell próbálnia újra összerakni, értelmezni ezeket a színes vizuális pixel-absztrakciókat. Több képen is jól felfogható részletek segítik a nézőt (belső vizuális munkára késztetve) elmeru?lve a színek és formák váltakozásában. Közben bőven van időnk elgondolkodni a minket köru?lvevő, kissé értelmezhetetlen digitális, virtuális világról, ku?tyu?ink nélku?lözhetetlen mindenhatóságáról.