A kiállítás megkísérel átfogó
képet adni arról a változásról, amely a 90-es
évek közepétől kezdődően végbement
a magyar művészeti színtéren a szobrászat műfajában.
Az évtized derekától megjelenő új művésznemzedék
kevésbé látszik kötődni az avantgárd normákhoz
és előképekhez. A hazai vizuális környezet is
gyökeres változásokon ment át: a művészeti
ágak és műfajok mediatizálódása, a kommersz
műtípusok megjelenése a képzőművészeten
belül, az appropriáció és a fotorealizmus reneszánsza
természetes hátteret biztosított egy új szemlélet
kialakulásához. Az évtized utolsó éveitől
kezdve az installáció-készítési hullám
fokozatos csillapodása figyelhető meg, hogy a technikai médiumok
előretörésével párhuzamosan a művészi
gondolat ismét zártabb, feszesebb keretek közé álmodott
művekbe húzódjon vissza. Az installáció funkcionális
nyitottsága, a művészek számára biztosított
szabadsága pedig a művészet szocializációja,
a lehetséges befogadók, a közönség felé
történő nyitásnak adja át a helyét.
A kiállítás egyfelől dokumentálja az ‘installáció
utáni’ állapotot, másrészt rámutat azokra a
sajátosságokra, amelyek ezt a változást előidézték,
illetve megjeleníti azokat a jellegzetes plasztikai problémákat,
amelyek nóvumot hoztak a körplasztika világába (pl.
a szobor látványának, képszerűségének
felértékelődése, a nézetek megjelenése a tárgyi
mivoltában meghatározott plasztikában, a biomorf formák
beemelődése, a jelszerűségtől, a stilizációtól
való elfordulás, az anyagok érzéki tulajdonságainak
előtérbe kerülése, stb.).
A szobrászat mint műfaj átmeneti lappangása majd fókuszba
kerülése fontos attitűdváltást jelez: a kihagyás
utáni kitüntető figyelem az elmélyült munkával
karöltve a műfaj megújulásának lehetőségeihez
vezethet el. A kiállítás megkísérli nyomon
követni azt a folyamatot, amelyben a tárgyi meghatározottságától
fokozatosan eloldódó objektek az installáció, vagy
a mixed-média munkák korszakát követően a műformálás
lehetséges következő stádiuma felé teljesednek
ki.
Résztvevő művészek:
Baditz Gyula, Balikó Emese, Bartalus Ildikó, Bartalus Sándor,
Borbély Gábor, Borsos Róbert, Csáki László,
Csepregi Balázs, Dajkó Tibor, Duronelly Balázs, Előd
Ágnes, Erős Apolka, Erős Ágost Koppány, Farkas
Zsófia, Fáskerti Zsófia, Galbovy Attila, Gálhidy
Péter, Hangay Enikő, Huszár Andrea, Király Vilmos,
Kiss László László, Konecsny Emőke, Kontur
András, Kotormán Norbert, Kovách Gergely, Körösényi
Tamás, Kungl György, Medence csoport, Menasági Péter,
Monori Sebestyén, Nagy Csaba, Oláh Katalin, Oláh Mátyás
László, Oroszy Csaba, Péli Barna, Pető jános,
Pertl Evettke, Restyánszki Attila, Roskó Gábor, Sallai
Géza, Stössel Nánda, Szabó Ádám, Szabó
Dezső, Szász György, Szanyi Borbála, Szentjóby
Tamás, Szöllosi Géza, Türk Péter, Uglár
Csaba, Till Attila, Waliczky Tamás, Zajtai Szabolcs
A kiállítás kurátorai: Készmann József és Százados László