Az acb Galéria bemutatja Ficzek Ferenc (1947-1987) harmadik önálló kiállítását. Ficzek rövid, mindössze két évtizedes alkotói pályáját a médiumfüggetlen, kísérletező szemlélet és a kivételes koncentráltságú vizuális kutatómunka jellemzik.
Ficzek az elmúlt időszakban több hazai és nemzetközi kiállítás révén egyre szélesebb körben ismert és több kiadványban is feldolgozott avantgárd művészeti kollektíva, az 1968-ben alakult Pécsi Műhely alapító tagjaként és Lantos Ferenc tanítványaként formálta éretté művészetét.
Központi felvetései az ábrázolás körül forogtak: a reprezentáció és az emberi percepció formaadó erejét hol analitikusabb, tudományosnak is mondható módszerességgel, hol humorral vegyítve, szabad és találékony megoldásokkal vizsgálta.
Műveinek alanya éppúgy lehet egy különleges szögből megvilágított emberi alak vagy egy hokedli, mint a tárgyat pásztázó és leíró megvilágítás és a fény- valamint az árnyékjelenségek játékából adódó plaszticitás.
Technikái közt éppúgy fontos, és a kísérletezés szempontjából egyenrangúként kezelt médium a fotó, a grafika, a festmény vagy a mozgókép, amellyel Ficzek a Pannónia Filmstúdióban és a kölni animációs filmgyárban készült művészi igényességű alkotásaiban dolgozott.
Az acb kiállítása ezúttal Ficzek egységes, tragikus rövidségű munkásságából a háború utáni magyar művészet egyedi produktumainak tekinthető formázott − pontosabban domborított − vásznaiból mutat be reprezentatív válogatást, ahol a sík és a plaszticitás problémája, a formák többnézőpontúsága, illetve a tárgyak absztrahálásában rejlő líraiság kerül a középpontba.