A kiállítás egy központi elemből és annak virtuális kiterjesztéséből áll. A galéria terében szeretném megidézni a gulyáskommunizmus városmodelljében fellelhető paneljátszóterek esztétikáját, egy interaktív objekt segítségével. A mű formailag a gyerekjátékokat, mozgásában és tartalmában a felnőtt lét nehézségeit idézi meg.
Ez a megépített fiktív játszótéri elem, a látogatók segítségével önmagába visszatérő mozgást produkál. Ezáltal egyszerre foglalja magába a kilátástalanságot, a repetíciót, a monotonitást, és az állandóságot.
Amíg a gyermekkorban az ismételt mozgásformák a biztonságot, a gyakorlást és a fejlődést szolgálják, úgy a munka motorikussága, a hétköznapok egyhangúsága demoralizál.
A mű tulajdonképpen egy megépített önjutalmazó rendszer, ahol saját gyengeségeinkkel találkozhatunk. A kiállítás teljes felépítésében a központi elemhez egy közvetlen csatornás, kiegészítő videó is tartozik.
Horváth Csilla