A folyamatosan visszatérő, művészetét karakteressé rajzoló elemek, mint a morajló vagy csendben hullámzó víz, a tenger, a tűz, a fényjáték és a fényjelenségek mögötti művészi szándék az is, hogy alkotásai a tudatot alakító, nyugtató, meditációt elősegítő többletélmények is legyenek.
Porticus címu kiállítása egyetlen hatalmas, a kiállítóteret teljesen betöltő fényinstalláció. A sötét, füsttel teli térben egy fénypászmákból kialakított virtuális oszlopcsarnok látható. Az oszlopcsarnok beosztása és arányai az ókori templomépítészet hagyományát idézi.
A művész több éve folytat kísérleteket a térrel és a fénnyel, melyek elsősorban a transzcendencia tapasztalatának megragadását és közvetítését célozzák. Indíttatása saját keresztény hitének transzcendenciatapasztalatából indul ki, ám installációi nyitva hagyják az egyéb vallási vagy kulturális megközelítések lehetőségét is.