A kortárs művészetben egy olyan időszakot élünk, amelyben a hagyományos művészeti paradigmák felbomlanak, és helyet adnak az új és innovatív kifejezési formáknak. A „plastic” itt nem csak a művészi anyagokra utal, hanem a művészeti stílusokra és formavilágokra is, amelyek átformálódnak és adaptálódnak a változó világunkhoz mérten.
Az utóbbi évtizedben megújult kommunikációs térben terjedő trendek kifordítják az egyén sajátosságait, felőrölve a pszichét egy olyan társadalomban, ahol a feldúsult információ, bizonytalansággal és kétségbeeséssel tölti el a felhasználót.
Ez a kettős, bizonytalan létállapot manifesztálódik a számítógépes játékok széleskörű térnyerésében. Az ottani, könnyen elérhető, alternatív, fizikai valóságon kívüli eredmények könnyűszerrel behúzzák a felhasználót egy ál-szép valóságba, ahol a siker látszata a meghatározó tényező. Ugyan ez jellemzi a social média felületek képáradatát, azok letisztult, valótlan, párhuzamos realitását.
Ennek a párhuzamos jelenlétnek a kiszivárgása a valós, fizikai térbe az, ami a post-plastic kifejezést igazán aktuálissá teszi. Olyan kettős realitást hoz létre, ahol a virtuális tér ideáljai, filterei és trendjei a fizikai valóság vizualitását is meghatározzák. Ezáltal egy megújult képi világ, illetve meghamisított létállapot válik plasztikussá.
Kiállítók: Kövics Milán, Menyhárt Marcell, Rónai Viktor