Ám Mara Mattuschka műveiröl igy nyilatkozott: „Munkáimat nem örarcképeknek szánom. Önmagam által csak az alkalmat ragadom meg. Általános értelemben használom magam modellként: csak egy testnek, egy arcnak szánom, bárki lehetne. A nőt, a férfit, a gyermeket ábrázolom, s ebben az értelemben képeim performativak; ám ahogy egy színész sem azonos az általa megjelenített figurával, így a képeken megjelenő személy sem azonos Mara Mattuschkával…“ (részlet Elisabeth Klocker 2007-ben publikált interjújából.)
A többnyire meztelen testeket extrém módon közelről ábrázolja, s erősen deformáltan, elfordulva jeleniti meg. Filmes látásmódja – a kamera-használat nyomán elképzelhető perspektiva – érvényesül festményein is, amelyeken mindig szerepet játszik: láthatjuk két fotel között extatikusan táncolva, vagy pedig tollboával, máskor elegáns cipőben. Ezek a tárgyak olyan asszociációkat ébresztenek, amelyek még nyitott történetekhez vezetnek.
Mara Mattuscka képei nemcsak filmes munkáinak technikai tanulságait viszik továbba, hanem egyúttal egy markáns festészeti hagyományba is illeszkednek, amelyet a kortársak közül Maria Lassnig, az expreszionisták közül Ernst Ludwig Kirchner, Max Beckmann, Otto Dix nevével jelölhetünk meg.