Antanas Sutkus fotóművész (aki 1939-ben egy Kluoniskiai nevű faluban született, nem messze Kaunastól) a zsidók kiírtásáról a második világháború idején hallott a nagyszüleitől. Mivel maga is litván, ösztönösen irtózik az ember megalázásától és az emberi élet elpusztításától. Eltöltötte a szégyen és a bűntudat mindazért, ami a Vilijampole-gettó falai mögött és a 9. erődben történt, mindazért, amit később mint ” 1.005B akciót” emlegettek 1941-44 között.
200.000 férfit, asszonyt, gyereket és öreget lőttek le és dobtak előre megásott gödrökbe az erdőszéleken, kőfejtőkben és haláltáborokban. 1988-ban Antanas Sutkus elkezdte fényképezni azokat a kaunasi zsidókat, akik csodával határos módon megmenekültek a haláltáborokból. Lassacskán kiépültek a személyes kapcsolatok. A fényképezőgép, mint valami szike, mélyebbre és mélyebbre hatolt az emlékezet és az idő rétegeiben. A Pro memoria fotóit Antanas Sutkus a kaunasi gettó emlékének ajánlotta.
A kiállítás világszerte óriási hatást váltott ki, bizonyítva a drámai valóság bemutatásának erejét és egyfajta szívből jövő kísérletet a megértésre, bűnbánatra, megtisztulásra és újjászületésre.
Alfonsas Bukontas