Olyan igazán sosem fázunk, mert a kedves pillanataink paplant szőnek nekünk, abba takarózunk. Talán ébredtünk már hajnalban madárcsicsergésre, kipihenten egy harmatos réten ezernyi virág közt, élő szellemeivel azoknak, akiket valaha szerettünk? Tennivaló nélkül, gondtalanul. Nem ébredtünk. Mesét mondunk arról, hogy a világ semmi másból nem áll, mint történésekből és ezeknek a történéseknek egy láthatatlanul kis része a miénk. És még ennek a láthatatlanul kis résznek is egy jelentéktelennek tűnő, kisebb része kedves pillanat. De be tudják takargatni az egész életünket. A nagy egész többi, láthatatlan része pedig mindenki másé.
Fülöp Gergő