Blanco-Uribe alkotásai napjaink legégetőbb problémáit célozza. Nézőpontjait látványos és változatos módszerekkel tárja elénk anélkül, hogy úgy éreznénk: a sokak által bemutatott, egyetlen elfogadható álláspontot képviseli. Sem vizuálisan, sem verbálisan nem törekszik semmilyen igazság kimondására. Sorozatainak címében igen tudatosan és önreflexíven jelzi, strukturalista beavatkozásokat hajt végre, bemetszéseket, amelyekkel megbontja, dekonstruálja és szétszórja a látványt, ami addig a természeti környezet látszólagos otthonosságát jelentette.
Gustavo Blanco-Uribe legfrissebb munkáiban a természet, a geometria és az építészet közötti kölcsönhatásokat vizsgálja, mely csendes figyelemfelhívás ökoszisztémánk fontosságára. Fotóalapú alkotásaiban a terek átfedésével a sziluettek és az organikus formák közötti játék víziója jelenik meg, mint ahogy egy növény levele, amely ablakká válik a természettel radikálisan ellentétes építészeti formák felé.
Az alkotó arra törekszik, hogy a néző megálljon, megfigyeljen, belépjen és elhagyja a bemutatott tereket, létrehozva ezzel saját értelmezését, valamint átérezze az idő múlását. Festészeti alkotásaiban is megtaláljuk az organikus és az épített környezet szembeállítását, de úgy, hogy a durva és nehéz geometriai formák az alkalmazott gesztussal találkoznak.
A festmények és a fotóalapú munkák egy kiállításon belüli bemutatása tudatos a művész részéről; az egyikben az azonnali megértésre törekszik, míg a másikban az absztrakt, a konkrét és a gesztus által az érzelmekre irányítja a figyelmet.