Az üveg általános értelemben vett szilárd anyag, melynek tulajdonságai a folyadékhoz hasonlóak. A két állapot között (üveg- és folyadék-) az a különbség, hogy az üvegszerkezetben megszilárduláskor az atomok hőmozgása gátolt és az üveg kristályosodás nélkül jut szilárd állapotba. Bár a kémiai kötések olyanok benne, mint a kristályos kvarcban, de molekulái nem rendeződnek kristályrácsba.
Egy köztes szerkezet, amit első ránézésre besorolunk, de mélyebb traktusaiban felülírja az elképzeléseinket. Ha elvonatkoztatunk a tudományos leírásától mondhatjuk azt is, hogy az ‘üveg’ köztes tartományban létezik.
Míg a társadalmunk leegyszerűsítő magatartásában az olyan ellentétpárok dominálnak, mint szilárd – folyékony, férfi – női, feminin – maszkulin, szép – csúnya, jó – rossz, addig a természet inkább az ‘árnyékban’, a köztes tartományban létezik, tulajdonságai viszonyítási pontok halmazából állnak össze.
Ács Kinga Noémi és Antalka Zsófia munkásságukban az emberi lét, szűkebben a női lét eme köztes állapotát kivánják bemutatni, sok esetben kifordítva a nézőpontokat, a csúnyát, az alávetettet, a lét nyomorúságos pillanatait, a függőséget, az erőszakot és a titkolni, takargatni kellő emberi test egyes részeit a fény és az esztétikum reflexiójában.
A gyöngy és a tükör minden kultúrában a szépség és a nőiesség szimbóluma. A művészek pedig ezt az általános tudást felhasználva igyekeznek áthatolni a sztereotíp “nőcisség” megítélésén, ezáltal a szépséget és a nőiességet különböző reflexiók összességében értelmezni. Munkásságukban a meditatív folyamat és a repetitív állapot egyszerre jelképezi az idő múlását, a test funkcionális- és a lét töredezett poliperspektivikus állapotát.
Szöveg: Keszegh Ágnes
Megnyitó performansz: Ács Kinga-Noémi | Antalka Zsófia | Hevele Zsófia
Hang: Hevele Zsófia & Tornyi Gergő