A festészet gyakorlatához kapcsolódóan továbbra is egyetlen alapvető kérdés maradt, mégpedig az, hogy „mit tehet a festő a kamera feltalálását követően”? Egy ideje kialakulóban van egy új paradigma, amely magát a formát vizsgálja, és ez az új nézet a forma konkrét aktualitásaira igyekszik ráirányítani a figyelmet.
Mi lehet a kapcsolat és a folytonosság a táblakép formátumú portré és a monokróm festészet között? Ez nem más, mint maga a portré célja, amely nem csupán az alany megjelenésének valósághű ábrázolására tett kísérlet, hanem egyben az ábrázolt egyén személyiségének és belső karakterének megragadása is.
A festmény egyszínű képként történő bemutatásának célja, pedig ugyanígy, nem csupán egy színes tárgy készítése, hanem az ábrázolt egyedi szín belső természetének a feltárása is. Vagyis a festmény funkciójával kapcsolatos összes kérdés a színek chartája és személyisége alá van rendezve.
A kép a néző színhez kapcsolódó érzései által mutatkozik meg, mégpedig úgy hogy a szín képi identitását a szín tényleges festett minősége határozza meg. Gál András fontos szereplője ezen új paradigma alakulásának.
Joseph Marioni, 2019. május 28. New York
Radikális festmények 2008 – 2018
2019. szeptember 11. – október 13.
MegnyitóOpening: 2019. szeptember 10. 17:30