Rajzok

Amikor Solti Gizella ösztöndíjasként 1993-ban Rómába érkezett, úgy találta, hogy a Magyar Akadémia elegáns szobája munkára nem lesz valami alkalmas. Elsősorban az öreg szövőszék hiányzott – egykor mestere, Ferenczy Noémi dolgozott rajta –, nem kucorogtak keze ügyében a nyers len-és kenderkötegek meg a színes gyapjúgombolyagok, és persze hiányzott még sok más is.

De hát számított erre: akkor majd legfeljebb rajzolni fog, határozta el leleményesen. Az egyik asztalon írógép várakozott csendben, várta a finom írót, akinek felajánlhatja billentyűzetének engedelmes szolgálatait. (…) A textilművész-vendég a gép klaviatúráján tépett szélű, használt papírdarabokra, színes papírmaradékokra betűket, szavakat vagy csak szótöredékeket ütögetett.

A betűk úgy szaporodtak, akár az egymás fölé szőtt fonalsorok, a billentyűk ütögetése emlékeztette arra, ahogyan munka közben a villával leveri a frissen szőtt új sort. És a végeredmény is a textilekre emlékeztette: a párásan elmosódó-elúszó-felszívódó fragmentumok ugyanolyan titokzatosan és szabadon bukkantak fel, majd süllyedtek el itt is, mint azokon.

Kovalovszky Márta