Zékány Dia a túlterhelt enteriőrök feltérképezésének új lehetőségeit kutatja a videó és a festészet médiumain keresztül. Alkotói mechanizmusa során ráközelít, fókuszál, hierarchizálva a tárgyakat – „kvázi-csendéleteket“ alkotva. A kiemelt tárgyak univerzálisan kódolható szimbólumok és mindenki számára ismerős vizuális emlékek.
A rövid videóinterjúk és a festmények egymás narrációiként szubjektív történeteket mesélnek a magunkkal hozott, megörökölt, és sok esetben nem is tudatos emlékek jelenlétéről, a fogyasztói társadalomról, politikáról, történelmi hatásokról és a mindenki számára ismerős tárgyi felhalmozásról.