Regős Anna az alkalmazott textiltervezés mellett egyedi, kísérleti kárpitokat is készít különböző anyagok felhasználásával, feszegetve a hagyományos textilművészet határait.
Mintakárpitjaimhoz hol hajtogatott, szegecselt lenvásznat, hol bronz és rézszövetet használok, applikált fémtárgyakkal. Műveim létrehozásakor elsődleges szempont a különböző – tradicionális vagy általam kitalált – minták új kontextusba való helyezése. Továbbra is érdekel a nagyítás problematikája, mely által újabb dimenziói, újabb gazdagságai bontakoznak ki a kicsiben szinte észrevehetetlen geometrikus rendszereknek. – írja a művész.
Regős István legújabb az elmúlt években született műegyüttese szervesen kapcsolódik a festő 1980-as évek óta épülő munkásságához. Rendszeresen visszatérő képtémája a (világ) város: az épületek között megnyíló utak és terek, az utakon és tereken futó és álló autók, valamint a szabad léptékváltással megjelenített eredeti környezetéből kiemelt, a régmúlt vagy a közelmúlt üzenetét hordozó tárgy.
A művész egyéni látásmódja, individuális világképe az egymással ellentétes tendenciák szintetizálásával jön létre. Művészetében a klasszikus és modern festészet jellemzőit, a konzervatív és (neo)avantgarde törekvéseit ötvözi. Gyakran alkalmazza a kollázs, fotó applikáció, assemblage technikáját oly módon, hogy a vászonra, vagy a más síkra felhordott „kép” az alkotásban csaknem mindig megőrződik.
Elemzői Regős képei kapcsán pszeudo-naív személetről, historikus-eklektikus nosztalgiák felidézéséről beszélnek, amelyre jellemző a metafizikus festészet és a giccs alapanyagként való alkalmazása, a letisztult formavilág és a mágikus realista látásmód.