Rejtőzködő rajzok

Apám, Mezei – írói nevén Pán Imre már egészen fiatalon érdeklődött a képzőművészet iránt, ebben Kassákkal való megismerkedése a húszas években, nyilván fontos szerepet játszott, mint ahogy abban is, hogy mindig a kortárs művészet érdekelte a legjobban.

A grafikai gyűjtemény kezdetei tehát már a harmincas évek elejére nyúlnak vissza. Az volt a meggyőződése, hogy a legjobb művészektől kell vásárolni, de mivel sok pénze sosem volt, nem gyengébb művészektől vett festményeket, hanem a legjobb kortársaktól grafikát. (Külföldön a grafika sokszorosított művet jelent, nálunk ezen kívül minden mást is, ami egyedi és papírra készült, tehát a rajz, akvarell, tempera, stb.)

1945-ben az Európai Iskola egyik alapítója és fő mozgatója lett. A sztálini diktatúra évei alatt festő barátaival a szoros kapcsolat megmaradt, nyilvános szereplésről szó sem lehetett. A forradalom után 1957-ben elhagyta Magyarországot, de Párizsban ott folytatta, ahol itt abbahagyta, kiállításokat rendezett, kiadványokat írt és szerkesztett, az irodalom és képzőművészet egyformán érdekelte.

A gyűjtést itthon azóta én folytatom, engem is a kortársak érdekelnek elsősorban. Meggyőződésem, hogy a magyar képzőművészet soha nem volt gazdagabb, jobb, mint napjainkban. A külföldi művészek munkái apámtól, Párizsból származnak.

Budapest, 2006. december hó

Mezei Gábor