Simon Hantai: Etude (Study), 1969, oil on canvas, 111 x 94,5 cm, private collection. Photo: Laurent Lecat
Simon Hantai: Meun, 1968, oil on canvas, 255 x 225 cm, private collection. Photo: Laurent Lecat
A Ludwig Múzeum abban a kivételes helyzetben van, hogy a Hantai család aktív közreműködésével, kurátori szerepvállalásával rendezheti meg Hantai Simon első önálló hazai tárlatát. A külföldön található Hantai hagyatékon túl elsődleges forrásként szolgálnak a hazai gyűjteményekben őrzött munkák, ezáltal is biztosítva a hiánypótló szakmai adalékot a korábbi, nemzetközi helyszíneken megvalósuló Hantai tárlatokhoz.
Hantai Simon 1922-ben született Budapest közelében, Biatorbágyon. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla vezetésével. 1948-ban egyéves párizsi tanulmányi ösztöndíjat nyert, amelyet a politikai változások következtében később visszavontak.
A kiutazás előtt feleségével, a szintén festő Biró Zsuzsával néhány hónapot Rómában töltött; az olaszországi utazás élményei alakították festői látásmódját. Párizsba való emigrációja után megismerkedett André Bretonnal és körével, melynek hatására erőteljes színvilágú vásznait fantasztikus lényekkel, organikus formákkal, biomorf alakzatokkal borította be, műfaji és technikai kísérleteket folytatott.
Első kiállítását Breton rendezte 1953-ban, Párizsban, s a kiállítás katalógusában nagy ígéretként méltatta Hantai munkáit. A szürrealista képekkel párhuzamosan, a folyamatos kísérletezés eredményeként festészete egyre erőteljesebben gesztuálissá vált: a New York-i iskola párizsi bemutatkozásával az absztrakt expresszionizmus hatása alá került, mindenekelőtt Pollock festészete motiválta közeledését a gesztusfestészethez.
A hatvanas évektől egy sajátos képkészítési technikát (ún. pliage) dolgozott ki: a vászon hajtogatásával, gyűrésével és festésével hatalmas felületeken sajátos, absztrakt mintázatokat alkotott, felhasználva a Pollock-féle szabad képalkotás eredményeit, valamint a francia festészet fényre, színre és a felületre irányuló kutatásait. A hajtogatás módszerével készült művek sorozatokba, formai szekvenciákba rendeződtek (Máriás-képek, Catamurons, Bendők, Meuns, Etűdök, Fehérek és Tabulák).
1982-ben Hantai képviselte Franciaországot a Velencei Biennálén; ezt követően döntött úgy, hogy egy időre visszavonul a nyilvánosságtól. A művészeti élettől való távolmaradása azonban nem jelentette azt, hogy a festészettel is szakított volna: Hantai sohasem hagyta abba az alkotást és életművének szüntelen újravizsgálását. 2008 szeptemberében, párizsi otthonában hunyt el.
Festészetének jelentőségét mutatja, hogy alkotásai a hazai vezető művészeti intézményeken, a Szépművészeti Múzeumon, a Magyar Nemzeti Galérián, a Ludwig Múzeumon és a pécsi Janus Pannonius Múzeumon túl megtalálhatók olyan nemzetközi gyűjteményekben, mint a New York-i Solomon R. Guggenheim Museum, a párizsi Musée National d´Art Moderne és Musée d´Art Moderne de la Ville de Paris.