A levegővel felfújt túlélőfóliából készült installáció, a túlélés és a levegő – mint egyik legfontosabb létfontosságú elem – szimbolikáját hordozza. E mű összefüggésbe hozza a sebezhetőséget a védelem fogalmával, miközben a levegő felhasználása új dimenziót ad a létezés és az elmúlás témáinak. Az installáció a túlélés és a lét elemeit boncolgatja, az emberi sérülékenység és a természetes erőforrások közötti kapcsolatot állítva a középpontba.
A túlélőfólia a modern társadalom törékenységének és védtelenségének szimbóluma, miközben az emberi találékonyságot és a menedék iránti vágyat is kifejezi. Ez az anyag, amely gyakran menekültek és katasztrófák túlélőinek védelmét szolgálja, egyszerre hivatott az egyén sebezhetőségére és az általa megkövetelt minimális biztonságra utalni.
Az installációm fókuszában ez az ellentét áll: a menekülés és túlélés szükséglete, valamint a környezet adta levegő, mint az élethez elengedhetetlen alapvető elem.
A levegő, mint a túlélés egyik alapvető forrása, nemcsak a természet és az ember kapcsolatát testesíti meg, hanem a láthatatlan támogatás szimbólumává is válik, amely minden életet fenntart. A felfújt túlélőfólia nemcsak védelmet nyújt, hanem egyben a levegő láthatatlan jelenlétére is reflektál, amely nélkül az élet lehetetlen lenne. Az installációm révén a láthatatlant láthatóvá kívánom tenni, érzékenyítve a közönséget arra, hogy mennyire törékeny és sebezhető a létezésünk.
A fólia finom mozgását és alakváltozását a körülmények formálják, susogása a tenger gondolatát idézi meg, megjelenítve az élet változékonyságát, a létezés és túlélés folyamatának különböző fázisait.