Rituális virtualitás

A most kiállításra kerülő képekben a négyzet formátumon, a technikai sokszínűségen kívül, a közösséget az adja, hogy a vásznon először hagyott nyom után a vázlataimat félig-meddig mellőzve már csak a kép diktál.

Némi fejkapkodás után, felidézve azt a belső képet, amit már ismerek, a folytatásban más dolgom nincs, mint tovább lendíteni az adott irányba. Nem mintha eddig az erőszaktétel lett volna a munkamódszerem, nem alakult volna ki az az alkimista módszer, ami a különböző bázisú és oldású anyagokat hagyja dolgozni.

A még mindig töretlen, sziklaszilárd fantáziámmal így látok, ez vesz körül, így tudom megmutatni, kivetíteni, úgy hogy más is rátalálhasson hasonló vizuális belső képeire.

Braun András