A Rögzített mozgás képein nem találunk nyugodt pontokat. Különböző alakzatok rétegződése mélységet, diszharmonikus elrendezésük pedig dinamikát kölcsönöz a képeknek. A közel együttálló formák elmozdulása zavart vált ki a befogadóban és mozgó alakzatok érzetét kelti.
A kiállított képek nyugtalan, folyamatosan helyüket kereső, véletlen mozgásból kialakuló formák kavalkádját mutatja be, s arra készteti a nézőt, hogy megtalálja azokat a pontokat, elmozdulásokat, melyek a művek dinamikáját eredményezik. Erre a folytonos mozgásra utalnak a címek is. Az Elmozdulás I., illetve az Elmozdulás II. képek különösen jól mutatják be az alakzatok együttállásából/együttnemállásából eredendő feszültséget, s a feszültség okozta dinamikát.
Ernszt korábbi képei színvilágukban impresszionista képek finomságát idézik. Miközben továbbra is harmonikus színkompozíciók, a Rögzített mozgás képeire reduktívabb színhasználat jellemző. A használt színtónusok monokróm képek hatását keltik, a festékanyagot, a felületek kidolgozottságát és kidolgozásuk technikáját állítják a középpontba.
A képek komplexitását növelik a rétegződés adta fény-árnyékhatások illetve egy-egy szín árnyalataival való játék. A Bemozdulás című festmény jól példázza Ernszt új színhasználatának lényegét.