A Művészetek Háza Veszprém június közepéig látogatható Rorschach Image című csoportos kiállítása az elmúlt ötven év magyar fotómunkáiból válogat. A három különálló kiállítótérben megrendezett tárlat a tükör és a tükrözés kérdéseivel foglalkozik, apropója a svájci pszichiáter, Hermann Rorschach halálának 100. évfordulója, aki a róla elnevezett tintafolttesztet a páciensei személyiségstruktúrájának feltérképezésére használta.
A Rorschach-tintafoltteszt a pszichológiában használt diagnosztikai mérőeszköz, egyike a 20. század legáltalánosabban használt projektív tesztjeinek. Célja, hogy más vizsgálatok kiegészítése érdekében a pszichológus feltérképezhesse a páciens személyiségstruktúráját. A teszt tíz, szimmetrikus tintafoltokat mutató táblából áll. Öt táblán fekete, két táblán fekete és piros foltok vannak, három tábla pedig többszínű. A táblák az egész világra kiterjedően egységesek, a világ legismertebb festményei közé tartoznak. Rorschach gúnyneve a középiskolában „Klex” (tintapaca), a klecksográfia pedig annak idején a svájci gyerekek körében általánosan elterjedt játék volt. A papíron tintafoltot ejtettek, majd félbehajtották. A tükrözés révén a „paca” pillangóra, madárra vagy más alakzatra hasonlított.
A veszprémi Dubniczay-palota három különálló kiállítóterében megrendezett tárlat a tükör és a tükrözés kérdéseivel foglalkozik. A csoportos kiállítás az elmúlt ötven év magyar fotómunkáiból válogat. A tárlaton Bak Imre, Czigány Ákos, Dobokay Máté, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gerhes Gábor, Károlyi Zsigmond, Maurer Dóra, Méhes László, Németh Hajnal − Beöthy Balázs, Palotai Gábor, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor, Ujj Zsuzsi, Vető János és Zalavári András analóg, digitális és kamera nélküli módszerrel készült alkotásai láthatóak. Először lesz teljes egészében látható Szabó Dezső Copy című legújabb „cameraless” sorozata.
Egyes fotográfiák a kompozíció és az illúziókeltés szempontjait vizsgálják, a tükörkép formaesztétikájának elemzésével a valósággal kapcsolatos képi viszonyokat és meg nem feleléseket tárják fel. Más munkáknál a tükörre mint tárgyra irányul a figyelem, ahol a tükröződést kiküszöbölve, illetve megkerülve, maga a tükröző réteg válik láthatóvá. További műveken a másolat fogalma, képi megjelenítése a fekete-fehér fotópapír fizikai-kémiai tulajdonságaira alapozva realizálódik. Mindössze a híváshoz és fixáláshoz használt vegyszerek, a fény és meghatározó, egyedi elemként a fotópapír hajtogatásával keletkeznek formák a felületen. A vegyszeres kezeléskor a gyűrődések, hajtások mentén akaratlanul is apró ismétlődések, tükörképek alakulnak ki, amelyekbe bármilyen forma belelátható.