Művészetének egyik mozgatórugója a különböző optikai illúziók keltése. Becsapja munkái nézőiének szemét, megmozgatja a szemlélő agyát, bizonytalanná teszi azzal kapcsolatban, amit lát. Erős szemmunkára kényszeríti a befogadót, aki intenzív optikai élményben részesül egy-egy Braun-kép élvezetekor.
A képek olykor úgy tűnik mintha mozognának, hullámzanak, örvénybe húznak. Rétegek kerülnek egymásra, nem tudjuk, hol van a fent és lent, az alul vagy felül. Nehéz a fókuszálás, a képek vibrálnak. A művész rendkívül sok maga által kikisérletezett technikát alkalmaz vásznain és gyakran az ezek előállításához szükséges eszközöket is maga készíti. Raklival húz, sprayvel fúj, hengerel, sablonokat használ, maszkol, ismétlődő motívumokat kasíroz, festéket csorgat, hígítóval oszlat.
A maszkoláshoz a bevett technikákon kívül különleges anyagokat is alkalmaz. Ismétlődő motívumai megtalálásához mintagyűjtőként viselkedik: motívumokat keres az utcán, a magazinokban, a plakátokon, a tudományos folyóiratokban, lemezborítókon, szórólapokon, katalógusokban, hirdetési újságokban, begyűjti őket, aztán türelmes munkával kivagdossa.
A manualitás rendkívül fontos számára, a hordozó felületeket is ő készíti, a vakkeretet is, a vásznat feszíti és alapozza. A különleges, egyedi és új technikák aztán új hatásokat eredményeznek. Színek örvénylését, organikus foltok vad burjánzását. Képei sokszor a számítógépes grafikák világát idézik, de jelentősen különböznek azoktól abban, hogy munkáin szinte mindig tudatos hibákat helyez el azzal is érzékeltetve anyagi, érzéki, manuális mivoltukat.
Munkái évek óta szigorúan négyzetes alakú vászonra készülnek és gyakori elemeik a körök, kör alakú motívumok, jellemzőjük pedig a koncentrikusság. A címadásnál is szabadon engedi fantáziáját és humoros, gyakran nehezen fordítható szóviccekkel fejeli meg az elkészült műveket, amelyek aztán újabb kérdéseket generálnak.
Bár képei gyakran első látásra lenyűgözik nézőjüket színeikkel, dekorativitásukkal, Braun művészete nem pusztán a tiszta látványfestészet körébe tartozik. Az alkotó a neogeo, az op és a pop art művészetét, a kortárs vizuális kultúra képeivel együtt kiindulási alapként használja. Festészetében ezek átértelmezésére, egyfajta szintézisére vállalkozott, olyan képi nyelv létrehozására, amely képes arra, hogy a körülöttünk lévő világ tárgyainak, képeinek, eseményeinek, történéseinek sokszor vicces vagy ironikus, ám elegánsan lényegre törő analízisét erőteljes képekben közvetítse.
Munkái megtalálhatók számos hazai és külföldi magán- és közgyűjteményben. 2008 és 2012 között készült alkotásainak válogatásából „Rotary Szegmens” címmel idén jelenik meg albuma.
Bek Balla Mónika