A RUB-A-DUB-DUB c. kiállítás a koszovói művész, Jakup Ferri első önálló, munkásságát átfogó bemutatkozása hazánkban a Molnár Ani Galéria képviselt művészeként. A nemzetközileg elismert művész most egy olyan nagyvonalú kiállítást prezentál, amely betekintést nyújt Ferri sokrétű, médiumok között mozgó gyakorlatáról: a kiállításon korábban nem látott textilmunkák éppúgy megjelennek, mint 2010-es évek óta tartó We We sorozatának hímzett darabjai és olajfestményei is.
Jakup Ferri művészete élénk, vibráló színvilágú festményeiről és hímzéseiről ismert, amelyeken hétköznapi emberek, állatok és hibrid lények találkozásai bontakoznak ki, általában egész tereket átszövő, nézőket körbeölelő environment-installációként. Kompozíciói gyakran abszurd, mégis játékos narratívák mentén szerveződnek, amelyek a hétköznapi élet esetlenségére és a létezés alapvető abszurditására irányítják a figyelmet.
Groteszk, gyermeki vizuális nyelve és anyaghasználata a koszovói népművészetből, és az outsider artból egyaránt táplálkozik. Ferri számára a szőnyegkészítés – ami az elmúlt években a globális művészeti trendek fókuszába került – nem pusztán médium, hanem társadalmi és közösségi gyakorlat: olyan folyamat, amely mozgásba hozza a hagyományos kézművességet, és hozzájárul a kollektív emlékezet megőrzéséhez a kortárs képzőművészet kontextusában.
Jakup Ferri mintegy két évtizede dolgozik textillel, különböző technikákat – gobelint, tentenét és keresztszemes hímzést – alkalmazva. Munkái gyakran kollektív folyamatban jönnek létre: albániai és koszovói varrónőkkel és kézművesekkel működik együtt, akik a minták megvalósításában vesznek részt. A különböző kézimunka- technikák nem csupán formailag különülnek el egymástól, hanem sajátos ritmusokat és érzeti minőségeket is hordoznak, amelyek finoman alakítják a művek vizuális és taktilis karakterét. Ferri textilalapú munkái egy több generáción átívelő művészeti hagyományhoz kapcsolódnak: édesapja, a szintén képzőművész Rexhep Ferri is kísérletezett textillel művészeti pályája során; Tintirinti című projektjében pedig kisfia, Jip rajzai szolgáltak szőnyegminták alapjául.
Ferri képi világa sajátos, síkszerű térben bontakozik ki: az alakok és jelenetek minden elemükben két dimenzióban jelennek meg, mintha egy archaikus képrendszerben – az egyiptomi falfestmények logikáját idézve – szervezné őket. A kompozíciókban gyakran gépezetszerűen egymásba kapcsolódó akrobatikus testek jelennek meg, amelyek szinte koreografált mozgásban fonódnak össze. A jelenetek egyszerre idézik
meg egy gyermeki fantázia „tesz-vesz városának” nyüzsgését és egy pszichotikus álomkép logikátlan, mégis szisztematikus rendjét, melyre a régmúltra visszanyúló angol gyerekmondóka és hangutánzó RUB-A-DUB-DUB cím is utal.
Az alapvetően derűs, játékos hangvételű munkák mögött finom, rejtett politikai réteg húzódik meg: intim jelenetei szülőhazájának kulturális elszigeteltségét és periférikus helyzetét idézik meg, miközben kis, zárt közösségekre, családokra, barátságokra és emberi kapcsolatokra fókuszálnak. Koszovó 20-21. századi történelmének és politikájának komplexitása és tragikuma – főként a délszláv válságnak hatásaként
kicsúcsosodott 1998-as koszovói háború, és a tartomány 2008-ban kikiáltott függetlensége, melyet a mai napig sok állam nem ismer el – mélyen formálta azt a kulturális közeget, amelyben Jakup Ferri felnőtt és művészként szocializálódott.
A balkáni régió művészeti színterei mindeközben hosszú ideig a nemzetközi képzőművészet perifériáján helyezkedtek el; a nyelvi és kulturális elszigeteltség következtében az innen érkező alkotók a mai napig sajátos kihívásokkal szembesülnek, amikor a globális művészeti diskurzusban próbálják pozicionálni munkáikat. Ferri művészete éppen azáltal tűnik ki, hogy távol marad a radikális, konfrontatív politikai retorikától: groteszk humorral, abszurd narratívákkal és személyes, hétköznapi jelenetekkel közelít a társadalmi tapasztalatokhoz.
Egy olyan korban, amikor a globális hálózatok összefüggései, a nagy világ történései, a „nagy egész” van a figyelmünk előterében, egyre könnyebben tévesztjük szem elől a mindennapi élet apró örömeit, az intim pillanatokat, az emberi kapcsolatok valódi jelentőségét, vagy az élővilággal való kapcsolatunk varázsát. Ferri munkái éppen erre az elveszni látszó érzékenységre irányítják vissza a tekintetet: a játékosság, a képzelet és a közösségi lét egyszerű, mégis alapvető jelenlétére