„s nem megörökít, de folytat…!”

Legújabb kiállításunk Trapp Dominika festményeit és korai rajzait Tandori Dezső grafikai műveivel párbeszédbe állítva mutatja be. Tandori Dezső írói, műfordítói munkássága mellett kevésbé ismert tény, hogy rengeteget rajzolt, számos képvers, illusztráció maradt fenn a hagyatékában. A kiállítás grafikai anyaga Pándi Balázs gyűjteményéből került kiválasztásra, aki Tandori egyedülálló lemezgyűjteményének kutatása révén került közeli kapcsolatba az író sokszínű vizuális tevékenységével, és vált grafikáinak gyűjtőjévé.

„1979 kora őszétől kezdve madaraink nem nagyon tűrték a közelfényképezést, s ebből az lett, hogy a „távolt” se: elszoktak a géptől. Velem is mindig így alakultak a dolgok, (…), kapcsolataim személyes jellegéből ilyesmi lett; de moziból, étteremből stb. is, közösen ez lett (velünk, ill. nekünk). S nem természetes-e akár ez is? Miféle jelenetgyűjteménybe kellene megjelenésem (itt vagy ott)? Ismerek-e (elismerek-e) ilyen archívumot (melynek jelenetgazdagságáról gondoskodnom kellene?) – nem tudok-e nagyon is különbet? Amelyik a látszólag semmitmondó helyzeteim iránt érdeklődik; s nem megörökít, de folytat…!”  (Tandori Dezső: Ne lőj az ülő madárra! Kozmosz Könyvek, Budapest, 1982)

A két alkotó munkáiból összeállított kiállítás a folytatásra tesz kísérletet. Pontosabban: tetten éri a folytatólagosságot Trapp Dominika rajzaiban, amelyek a Tandori életművel való korai találkozás hatását tükrözik.