Ujj Zsuzsi első, acb Galériában rendezett önálló kiállítása sokrétű és széleskörű válogatást mutat be az alkotó fotográfiai alkotásaiból, igyekezve feltárni és bemutatni az összefüggéseket, kapcsolatokat az életművet alkotó sorozatok között. Ebben a szelekcióban és rendezésben a motivikus ismétlődések, tárgyak (különösen a tükör vagy a fólia különféle használata) iránti figyelem, a közeli és távoli képkivágások váltakozásának narratív ereje is szerephez jut. Ujj Zsuzsi a munkáiban – a nyolcvanas éveket nagyrészt meghatározó „új hullám”-ra jellemző módon – a költészet, a dalszövegek, a zene, valamint a képzőművészet szoros egységet alkot egymással.
A kiállítás címe, illetve a fotográfiák között elhelyezett mozgóképes anyagok is ezeket a kapcsolatokat húzzák alá, és rendelik egymás mellé Ujj Zsuzsi munkásságának költői, énekesi és képzőművészeti aspektusait. Ezeket a területeket az erőteljes képalkotási készség, vizuális kifejezőerő és az ironikus, groteszk humorral gyakran átszőtt melankolikus hangulatok maradandó átadásának képessége köti össze.
Az 1986 és 1991 közötti, rendkívül rövid és intenzív időszakban a formális képzésben sosem részesült alkotó a magyar képzőművészeti fotóhasználat különleges, női szerepmintákkal, tapasztalatokkal foglalkozó életművét hozta létre, amelyben a sebezhetőség, a csábítás és önfeltárás különböző toposzait, módjait és formáit vonultatta fel, kompozíciói, gesztusai nyomán különféle viselkedésminták telítődnek új tartalommal.