Jagicza Patrícia második egyéni kiállítása a Nagyházi Contemporary-ben az Old skin című sorozatot helyezi a középpontba. A szétszálazott, elemeire bontott kosárlabdák a szubjektum töredékeinek szimbólumaként, a mulandóság és a szirmokra hullás analógiájaként, illetve az új formációkba rendeződés, az újrakezdés lehetőségeként jelennek meg.
A kosárlabdaelemeket rendszerező, kombinatorikai együttállásokat rögzítő festmények kiindulópontja egy, a művész által létrehozott és alakított „asszisztált” ready-made volt, melyet a Sekrestye-csoport által szervezett kővágóörsi művésztelep alkalmával hozott létre a művész.
Míg az eredeti installációban a narancssárga mezőket felosztó fekete szalagrajzolat a gömbforma feszítettségét hátrahagyva, lazán függeszkedett a térben, addig a kivágott elemek a padlón szóródtak szét. A vásznak felületén megjelenítve e destruált objektum szeleteit, a művész a tárgyat egy visszafordíthatatlan, játékos folyamat révén fosztja meg eredeti funkciójától, egy koncentrált érzéki vizsgálódás terepét is megteremtve.
Jagicza Patrícia ebben a sajátosan redukált szín- és tónusregiszterben ragadja meg festészeti működésének sajátos körülményeit, ami a figyelem, a nézés révén megismerhető valóság optikájának megkérdőjelezésétől az ikonográfiai jelentésrétegek költészetté hangolásáig ível.
A személyes narratívákat megfogalmazó és elrejtő festményekkel Jagicza folytatja azt az alkotói folyamatot, mely révén az individualitás tapasztalatát és jelenségét, valamint a tárgyközpontú nézőpont – csendéletből kiinduló, de azon túlmutató – problematikáját közelíti meg, miközben korábbi sorozatainak felvetéseit is megidézi.