Sense Of Sediment And Ash In My Vessels

Horváth Ádám festményeiben és szobraiban a múlt mélyére ásó archeológushoz hasonlóan újra felfedezi a misztikus természetet. A műveket átható preromantika nem mint téma vagy stílus, sokkal inkább mint a művek esszenciája van jelen. A természetet és annak különböző elemeit mint metaforát használja, az alkotásokat pedig egy mágikus ereklyetartóként.

Kitartóan elzárkózik attól, hogy részt vegyen a társadalmunkat intenzíven befolyásoló és manipuláló, a technológia, illetve a különböző médiumok által vezérelt világtól. Ehelyett felépít egy biztonságérzetet teremtő, idilli miliőt, egy titokzatos környezetet, amelynek központjába az élettelen és az élő közötti fokozatos átmenetet helyezi.

Az alkotások minden rétegét áthatja a teremtő, illetve pusztító erők között zajló láthatatlan körforgás, melyeket apró utalásokon keresztül érzékelünk. A mítoszokkal, különböző szimbólumokkal körülölelt, álomszerű, olykor elszigetelt táj egyfajta védelemként szolgál, a jelenünket nagymértékben meghatározó technoromantika?val szemben.

A művekben mindenek felett meghatározóan jelen van az izoláltság és a misztikum, amely lényegében megteremti az atmoszférájukat. Másfelől megtalálható bennük az otthonkeresés, a gyökértelenség érzése, amely tudat alatt vagy tudatosan, de foglalkoztatja generációját.

Ez a fajta sötét, mágikus kontextus az organikus struktu?ra?kkal kiegészülve egy szokatlan dialektikus ellentétpárokkal felépített magánmitológiára mutat ra?, amely óda a csalódottságról, a gyógyulásról és a kényszeres megoldásokról. Másrészről pedig szerelmi vallomás a természet csodás illúzióinak.

Horváth Ádám letisztult vizuális nyelvezetű alkotásai kiemelkednek az „őslevesből” (Abiogenezis) és ismerős elemekkel, motívumokkal tűzdelt, ám mégis ismeretlen misztikus környezetbe vezetnek el minket.