Dobokay Máté (1988) konceptuális művei a fotográfia határait feszegetik: a fotográfia belső struktúráit, nyersanyagait, kémiai és fizikai összetevőit tárják fel, gyakran kamera nélkül, hosszas kísérletező kutatómunka eredményeként. Analitikus műveiben a papír, a fényérzékeny anyagok, valamint a kémiai reakciók mind a művészi vizsgálódás eszközeiként szolgálnak.
A kiállítás középpontjában a fotográfia alapszerkezete, szemcsézettsége, valamint a fényérzékeny felületeket alkotó ezüsthalogenid kristályok állnak. Az alkotó a fotográfia kémiai tulajdonságaival az elmúlt három év során végzett kísérleteinek és tanulmányainak formát adó művek szisztematikus szemléletmódról tesznek tanúbizonyságot, melynek keretében a fiatal művész az ezüstöt mint a fényérzékeny anyagok alapelemét emeli ki.
A kiállításon szereplő, az ezüst lényegét különböző nézőpontokból megmutató válogatás a festészet, a metszet és a fotográfia kapcsolatával foglalkozik. Az ezüstoldatokat különböző halmazállapotokban és különböző hordozófelületeken bemutató művek különféle műegyüttesekben materializálódnak, azaz a digitális nyomatoktól a vászonra készült darabokon és cinklemezekről készült papírnyomatokon át egészen az ezüstözött titáncink lemezekig.
A fizikai művek vizuális és konceptuális bevezetéseként szolgáló, különböző fotótörténeti kiadványokból kinagyított digitális nyomatok mikroszkopikus nézetben mutatják meg az ezüsthalogenid kristályok alapvető szerkezetét, és azt, ahogyan aktiválódásuk és exponálódásuk nyomán megváltozik a formájuk, alakzatuk, és kontúrjuk.
Silver on Titan Zinc című sorozatában a művész elektrolízist hajtott végre, hogy a használt fixír oldatból oldott ezüstöt nyerjen, majd a kémiai elem anyagi, kézzelfogható lényegét titán cinklemezeken örökítette meg. Az így létrejövő vizuális hatások, textúrák és mintázatok makrokozmikus áramlatokra vagy mikrokozmikus ásványi, illetve szerves alakzatokra emlékeztetnek.
A Silverprint on Paper műegyüttes olyan monotípiákból áll, amelyeket a művész oldott ezüsttel bevont cinklemezek rézkarc-papírra nyomásával hozott létre. Az általuk közvetített törékeny, szinte kísérteties, testetlen vizuális hatás az anyag romlását, erózióját és elhalványuló fizikai/kémiai emlékét idézi.
A Silver on Canvas című műcsoportban a művész ezüstoldatokat csepegtetett nyersvászonra, ami rétegzett, sűrűsödött felületű alakzatokat eredményezett, melyekben az ezüstmaradványok felhalmozódtak, és alakátvitelre vagy Rorschach-tesztekre emlékeztető mintákat hoztak létre.