A Síró kenyerek, rejtőzkődő kovászok kiállítás a kenyérsütés átfogó értelmezésén keresztül beszél a hagyományról és kiüresedéséről. Megfigyeli a kenyérhez kapcsolódó népi hiedelemvilágot; a kenyérkészítés elfeledett tudományát.
Ezzel egy manuális, kísérletező, mára elfeledett tudásra hívja fel a figyelmet, amely étrendünket és életünket is meghatározza. Ugyanakkor a tárlat feltérképezi a kultúránkban a kenyérhez hozzátapadó politikai mondanivalókat, illetve sajátos társadalmi kontextusait.
A kiállítás teret biztosít a szakralitásuktól megfosztott, a kenyérsütéshez elengedhetetlen összetevőknek és tárgyaknak. Így a korábbi elképzeléseket félrerakva újraértelmezzük a hagyomány, a mindennapi manuális munka, és ezeknek a tömegtársadalmakban bekövetkező kiüresedését.
Az újraértelmezést és a kenyérhez való érzékenyebb hozzáállást egy egynapos workshop segíti, ahol az érdeklődők megtapasztalhatják a kovászolás és dagasztás élményét, ezáltal közelebb kerülve és személyesebbé téve az egyik legalapvetőbb és legpatinásabb élelmiszerünket.