Köves Éva kompozícióinak szerkezete, stiláris nyelvezete a huszadik század első felének avantgárd szellemiségéből, a geometrikus absztrakció szín-forma kísérleteinek hagyományaiból építkezik és Moholy-Nagy László konstruktivista programjának továbbgondolásaként értelmezhető. Korábban a művész alkotásain ugyanúgy megfértek az ipari vagy mesterséges tájrészletek – épített struktúrák, állványzatok, térkőmintázatok – mint a geometrikus absztrakció különböző képződményei.
A 2010-es évek közepétől a hétköznapi, látható valóságtól a természet elemi-strukturális rendszerei, szerkezetei felé fordult figyelme. Egyre elvontabb alakzatok, így például fodrozódó vízfelület, méhkaptár, sejtszerű mintázatok bukkantak fel alkotásain. Ez az hangsúlyeltolódás nem egyfajta újraértelmezett „bioromantikát” jelöl, sokkal inkább az elemi részecskékből felépülő kép és a vizuális érzékelés közötti viszony beható tanulmányozásából fakad. Köves fragmentum- és kollázsszerű művei már nem konkrét „látvány-témákra” épülnek, mint inkább a percepció mechanizmusának modellálására törekednek.
A színerő, valamint a sűrűsödés és a ritkulás optikai lehetőségeivel kísérletezik új művein, ahol a festékpigmentek mint részecskék, a fénysugarak pedig, mint hullámok jelennek meg a képalkotás folyamatában. Hasonlóan a katódsugaras-, vagy LED-televízióhoz, amely a másodperc tört része alatt „szórja” tele színrészecskékkel a képernyő felületét. Művei képpontokból álló moaréval szolgálnak, melyet a közönségnek tevékenyen és kvázi taktilis úton kell visszafordítania alakokká. E visszafordítás alapjául „csak” vizuális impulzusokkal szolgál a művész, melyek testetlenek, csupán egymáshoz fűződő viszonyuk kuszának ható, azonban mégis következetes rendje szabja meg a közlés jellegét és mértékét.
Ez a tematika egyben reflexió is, mellyel Köves korunk kommunikációs technológiáinak a kollektív tapasztalatra gyakorolt hatását igyekszik modellezni. Kihangsúlyozva annak erősen optikus (és nem haptikus) jellegét. Kiindulva az olyan felszíni jelenségektől, mint a jelek áramlása, azok túlcsordulása, illetve a vizuális zaj kialakulása, egészen a digitális képátvitel perceptuális-folyamatokokat befolyásoló sajátosságaiig. Talán épp ezért használ jellemzően összefoglaló-fogalmi címeket is, mint például „közös dolgaink”, „tünet”, „káosz”, vagy éppen „háború és béke”, melyek a tapasztalatszerzés általános, kollektív, vagy ha tetszik technológia formái, valamint „világlátásunk” között keresi a kapcsolatokat és az összefüggéseket.
Köves Éva a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben kiállított több mint harminc, papír alapú alkotása a művész elmúlt 15 éves „grafikai” tevékenységének keresztmetszetét nyújtja. Az 2010-es évek „közös dolgaink”, valamint „tünet” sorozataihoz kapcsolódó ceruzarajzok mellett, a 2020-as évek kezdetén született „káosz” és „háború és béke” ciklus kollázsai, illetve akril-munkái is bemutatásra kerültek.