Solaris

Az elmúlt évek egyik meghatározó, globális méretű diskurzusának témája az emberi aktivitás szerepe a klímaválságban. Több olyan tanulmány is megjelent, amelyek szerint ezt a krízist egy történelmileg meghatározott társadalmi-gazdasági viszonyrendszer, a kapitalizmus okozza.

Így az antropocén helyett Jason W. Moore szerint érdemes inkább a kapitalocén kifejezést használni. Tehát az embert (anthropos) a tőkével helyettesíti. A természet és a kapitalizmus viszonyát sokan sokféleképpen elemezték már, viszont a legtöbb figyelem mégis az ökomarxista és az ökofeminista hagyományokból is merítő Moore munkásságára irányult.

Azonban a kérdés még mindig adott: a jelenleg objektívnak tűnő ökológiai akadályokat le lehet-e még küzdeni tudományos, technológiai innovációk és a földrajzi terjeszkedés valamilyen kombinációja segítségével, vagy tényleg elértük a Föld kiaknázhatóságának határait?

Ugyanakkor számtalan megoldást láthatunk a hollywoodi sci-fi-ben. A 12 majom, Szárnyas fejvadász, 2001 Űrodüsszeia, a Terminátor, a Solaris és sorolhatnám tovább a filmeket, mind olyan popkulturális, disztópikus alkotások, amelyek gondolatkísérletek egyfajta sajátos, a képzelet világán keresztül vezető megoldást nyújtanak az elmúlt évtizedek egyre aktuálisabb problémájára.

Papp Sándor Dávid Solaris című kiállításának anyagában hangsúlyos szerepet kap a napfény (a Napból érkező UV- sugárzás), mint képalkotó eszköz, illetve a társadalom fogyasztói szegmensének valós és online összetevői is. A munkák alapjait talált tárgyak, valamint mikrogyűjtések képezik, melyekben a diszfunkcionalitás és az eredeti környezetükből kiemelt objektek struktúrája válik fontossá.