Az osztrák művészpáros Sötétség cimű helyspecifikus installációjában fotók, festmények, videómunkák, világitó dobozok és a megvilágitás változtatása által – a kellemes és a kellemetlen közötti lebegés érzetét kialakitva – ambivalens atmoszférát hoz létre.
A teljes sötétbe boruló térben időnként fények villanak fel, máskor pedig szórt fényben látunk egyes részleteket. A fényviszonyok folyamatos átalakulása mellett a videómunkák témái is meghatározók: otthonos hangulatot teremt egy pár társalgásként is értelmezhető bensőséges hallgatása, mig a félelem érzését idézheti elő egy másik videóban a plafonról a földre zuhanó bútorok keltette hang.
Ám az utóbbival a helyzet álomszerű aspektusa is intenzivebbé válik. Az érzekelés feltételeinek állandó változtatásával pedig fény és sötétség vonalán feltáruló pszichikai terek jönnek létre, amelyek a visszavonulásra alkalmas menedék mellett a lakóhelyiségek teljes skáláját leképezve az idilli és a meglepetés érzését egyaránt felidézhetik. A tér és más fizikai faktorok dinamikusan változó viszonya által a lét és a létezés helyszínének problémái válnak Paul Horn és Harald Hund munkájában így hangsúlyossá.