Kiss Richárd legújabb munkája, a „Spatial resolution” szervesen kapcsolódik az alkotó korábbi, szintén kamera nélkül készült, az internetre feltöltött képeket használó műveihez, mint a “KEYHOLE” (2021), a “World Wide Map” (2019-2020) vagy a “PLA.net” (2018).
A mű az emberiség túlfogyasztásának, a visszafordíthatatlan ökológiai krízisnek az immár el nem törölhető vizuális nyomait, sebeit kutatta fel, gyűjtötte össze és alkotott belőlük komplex kollázsokat. A globális láthatóságnak köszönhetően már semmi sem rejthető el, ami a Föld területén, a Földdel történik, mindennek vizuális nyoma van, mindenről készült vagy készül kép, amely felkutatható, elemezhető és felhasználható. Az antropocén többé nem rejti, rejtheti el természetének sajátosságát, leplezetlenül megmutatkozik.
A Google Maps segítségével elvégzett nyomozómunka négy nagy területre és témára korlátozódott. Az alkotó szeméttelepek, autógyárak, ültetvények és teherszállító hajók képeiből, amelyek száma esetenként elérte az 1200-at is, több száz munkaórában alkotta meg sűrítményeit, amelyek súlyos és nagyfelbontású információkapszuláként foglalják magukba mindazt, pontosabban annak csak egy kis töredékét, amit az emberiség a bolygó, a természet, vagyis saját környezete, saját maga ellen megcselekedett és cselekedik.
Amíg a térben, azaz a bolygó felületén szinte eltűnnek, eloszlanak, alig észrevehetők ezek az objektumok, nyomok, különösen akkor, amikor az avatatlan tekintet nem tudja, mi az, amit keressen, addig Kiss Richárd kutatása és kiemelő, kimetsző, majd sűrítő munkája plasztikusan láthatóvá, felmutathatóvá teszi azt, amit antropocén tudattalannak is nevezhetnénk. Mindazt, amivel nem szeretnénk szembenézni.