Spielraum – a nemzet kedveli

A Spielraum – a nemzet kedveli videoinstalláció és projekt Jasmina Cibic legújabb munkája, a szlovén művész korábbi munkássága során felvetett konceptuális és formai kérdések egyfajta szintézise. A háromrészes Spielraum projekt első fejezeteként megvalósuló budapesti kiállítást az év folyamán további két bemutató követi a ljubljanai MGLC Nemzetközi Grafikai Központban, illetve a belgrádi Kortárs Művészeti Múzeumban (MSUB). Az új mű előzménye a For Our Economy and Culture című, széles körben méltatott projektje, amellyel Szlovénia képviselőjeként vett részt az 55. Velencei Biennálén.

A kiállítás címe az európai politikai szatíra első művelői között számon tartott Karl Krausra utal, aki 1912-ben megjelent Spielraum c. esszéjében a dekoratív elemek túlburjánzását ostorozta a nyelvben és az építészetben egyaránt. Kraus gondolatait továbbfűzve, Cibic a dekorációnak a nyelvhasználaton és az épített környezeten belüli olyan célzatos alkalmazására reflektál, amely jellemző jelenség lényegében minden nemzeti (és több nemzetet átfogó) politikai rendszerben. Jasmina Cibic összművészeti alkotása a film, a performansz, a szobrászat és az installáció segítségével veszi szemügyre a közelmúlt történelmét, azt vizsgálva, hogyan válik a vizuális nyelv és a retorika az Állam látványos megjelenítésének eszközévé, s miképpen szolgál a művészet és az építészet a mindenkori politikai rendszer puha hatalmi stratégiáiként.

A Spielraum – a nemzet kedveli projekt egy immerzív installációból, az installációhoz Simon Fisher Turner által komponált hangkörnyezetből, performanszokból, illetve két vetített filmből áll. A kiállítás látványtervéhez az El Nem Kötelezettek Mozgalmának 1961-es, Belgrádban megrendezett első konferenciája alkalmából készült tervek és grafikák jelentették a kiindulópontot. A konferencia azoknak az államoknak a fontos világtalálkozója volt, amelyek formálisan nem kötelezték el magukat egyik nagy hatalmi tömb mellett sem. A korabeli Belgrád városát hatalmas kihívás elé állította, hogy a konferenciára látogató külföldi delegációk igényeit figyelembe véve újragondolják és áttervezzék a környezetet, miközben a helyi lakosokra való tekintettel is igyekeztek új arculatot adni a városnak. A kiállítás részeit képező művek az e célból készült egyedi pavilonok, emlékművek és dekorációs kiegészítők vázlatainak, terveinek és rajzainak látványelemeit konfigurálják újra, különös hangsúllyal utalva a konferencia legfőbb helyszínére, az egykori belgrádi Szövetségi Palota monumentális épületére.

Ezeknek a terveknek a legkülönbözőbb magán- és állami archívumokból összeválogatott alapelemeiből épül fel a Ludwig Múzeumban bemutatott kiállítás. Nagy léptékű, kétdimenziós geometrikus alakzatokként jelennek meg a kiállítótérben a mennyezetről belógatva vagy a falra szerelve. Ugyanezek a geometriák térnek vissza ismétlődő mintázatként a falakon, kapcsolatot teremtve a többi műtárggyal és a vetített filmekkel. Kivágott alakzatként felbukkannak azokon a tájfotó-kollázsokon is, amelyeket a művész a volt jugoszláv elnök, Josip Broz Tito fotográfusainak archívumából merített. Ezeket a fényképeket a hivatalosan Tito mellé rendelt, s nap mint nap az elnök körül dolgozó fotósok készítették a politikusokkal, előkelőségekkel, királyokkal, hírességekkel folytatott megbeszélések közötti időkben. Azokat a „festői szépségű és fenséges” tájakat dokumentálják, amelyek a második világháború utáni geopolitikai helyzetet kialakító protokoll-események helyszínéül szolgáltak. A művészek (fotósok) által Afrika, Európa, Amerika ás Ázsia tájain az állam szolgálatában készített legkülönfélébb dokumentumokból egybeötvözött tájkép teljes egészében befedi a falakat.

A kiállítás csúcspontja a tizenöt perces film installációja. A film a kiállítótérben elrendezett plasztikai és dekoratív elemeket fejti ki, s a politikai retorika hatóeszközeként egyetlen szereplő kezébe adva hozza működésbe őket. Ez a szereplő ötvözi a világ összes közszereplőjét: az általa mondottakat tengernyi politikai beszédből kiollózva szerkesztette forgatókönyvvé Tim Etchells. Az eredeti nyilatkozatok olyan személyektől származnak, akik politikailag elkötelezték magukat a protokoll jellegű építészet mellett, s az építészetnek a nemzeti identitáshoz való kapcsolódása mellett törtek lándzsát a nemzetközi színtéren. A filmet egy külön erre a célra tervezett díszlet foglalja keretbe, amely látványelemként szolgál majd a film következő, a kiállítás ideje alatt leforgatandó fejezetéhez is. A kiállítás továbbá egy performansz-sorozat helyszínéül szolgál, mely során az előadók újraaktiválják a film látványtervében megjelenő díszleteket és elemeket. Ezáltal a kiállítótér maga is átalakuláson megy keresztül: a galéria, a filmdíszlet és a színház funkcióit egyesíti magában, ahogyan egyes elemei váltakoznak a díszlettől a plasztikán át a színpadig és vissza.

Hűen ahhoz, a munkásságát alapvetően átható művészi gesztushoz, ahogyan Jasmina Cibic részeire bontja és elemzésnek veti alá a műalkotást, annak bemutatását és a nézővel való kapcsolatát, új projektjének első fejezetében a hazafias érzelmű látványteremtés fogalmát dekonstruálja – pontosabban elemeire bontva boncolgatja úgy, hogy az elemek önmagukban is megálló tárgyakká, színpadtervvé, díszletekké, hangkörnyezetté és performansszá válnak. A kiállítótérben létrehozott mise en scene egészét úgy gondolta végig, hogy állandó mozgásban legyen a díszlettől a szoborig és onnan a színpadig, majd ismét vissza, és minden egyes szituációban és szituációval a néző szerepére kérdezzen rá. Vajon aktív együttműködő-e a néző a látvány megkomponálásában, vagy más teremti meg számára a látványt?

A Spielraum – a nemzet kedveli projekt olyan sajátos kontextusban felvetett kérdésekkel szembesíti a nézőt, amelyek a hatalmi rendszerekre jellemző mintázatokon túl azokra az égbekiáltó ellentmondásokra is rámutatnak, amelyek elválaszthatatlanul összefonódnak a nemzeti és a kulturális identitás átalakulásaival a múltban és a jelenben egyaránt.