„Rendetlen rend mesterségesen előállítva” – áll Maurer Dóra vázlatkönyvében Stage 5 (2021) című munkájának tervei mellett, melynek kisméretű modelljét mutatja be a Vintage Galéria kiállítása a Stage 4 Model (2021) és a nagyléptékű Stage 3 (2016) darabjai mellett. Maurer Dóra már munkássága korai szakaszától kezdve hoz létre olyan műveket, amelyekkel egy általa felállított rendszer alkotóelemeit és azok belső összefüggéseit, struktúráját vizsgálja. Ezt a kísérletező alkotóelvet így írja le: „… valamely megfigyelés vagy akár élmény alapján felállítok egy modellhelyzetet, amelyben több elem szerepel – lehetnek ezek geometrikus formák, de lehetnek verbálisan nehezen körülírható emberi sajátosságok is –, és ezeket megfelelő rendezőelv segítségével egymásnak engedem. Ami létrejön, azt tovább figyelem, ha lehet, tovább alakítom.”
A színek és a formák „véletlen” egymáshoz kerülését és az ebben a konstellációban kialakuló rendnek az összefüggéseit vizsgáló Stage 4 és Stage 5 modellek leírhatóak „torlódáspróbaként” is, inspirációik közé tartozik többek között Caspar David Friedrich Jégtenger (1823–1824, Kunsthalle Hamburg) című festménye, melynek fekete-fehér reprodukciója szintén helyet kapott a művész vázlatkönyvében. Bár a bemutatott művek mindegyike a formák és színek kölcsönhatásainak vizsgálatára épül, a két modell nem csak léptékében tér el a nagyméretű Stage 3 című munkától. Amíg a Stage 4 és a Stage 5 egyszerű és csaknem azonos formájú geometrikus alkotóelemek sorozatából – és azok egymásra borulásából – épül fel, addig a Stage 3 egyes elemei összetettebb interakcióba is kerülnek egymással: a transzparensnek tűnő színmezők olykor átfedik egymást és visszahajlanak önmagukra, így köztes színeket és térrétegeket hoznak létre.
A Stages műcsoportról átfogóan így írt Fehér Dávid művészettörténész: „A Stage cím termékeny szójátékként is értelmezhető, hiszen egyaránt jelent állapotot, fázist és színpadot. Maurer a szó szoros és átvitt értelmében is színre viszi a színmezőket, amelyek mozgásfázisok képeiként lépnek le a falról és vetnek rá árnyékot. A művek távoli inspirációi közé tartozik Shakespeare, továbbá egy a művész által készített fénykép a tájban heverő – a szélben sodródó, újabb és újabb alakzatokba rendeződő – szemét „talált geometriájáról”, amely áttételesen a művész korai actio naturaléihoz is hasonlatos.”