Mi történik akkor, ha apró négyzetekre bontunk egy képet, és egy szigorú szisztéma alapján újabb képeket hozunk létre annak egységeiből? Ugyanaz a kép marad, ha az összes elemet felhasználjuk? Meddig ismerhető fel az eredeti kép, ha az elemeknek csak egy része kerül felhasználásra?
Türk Péter teljes életművére jellemző, hogy szisztematikusan és nagyobb léptékű sorozatokban gondolkodott. Az 1970-es évek második felében az általa kidolgozott „képszövés” technikájával készített képeket. Ezekben a gondolkodás vizuális nyelve jelenik meg, annak a rendszernek a mentén, amelyet Türk gondosan felépített minden egyes képnél. Minden esetben bemutatta az eredeti képet is, hiszen így válik átláthatóvá a teljes folyamat.
A kiállításon szereplő művek mind privát fényképekből indulnak ki, amelyekből egy a művész önportréja, a többin pedig feleségét, Türk Amyt láthatjuk. A képek „nagyításával”, „kicsinyítésével”, az elemek véletlenszerű újrarendezésével és végül a Statikus mozi című mű esetében egy filmmé alakításával komponálja újra a látványt.
Tóth Boglárka